A hallásról
A hallás egy rendkívül bonyolult folyamat, ahol több anatómiai képlet együttes, összehangolt működése szükséges ahhoz, hogy az alany a beérkező akusztikai információkat feldolgozza.
A hang egy mechanikai hullám, amit a erőssége és frekvenciája alapján határozunk meg.
A fület három nagy egységre lehet osztani. Külső fül, középfül és belsőfül.
A hallás folyamatában az első állomás a külsőfül, melynek részei a fülkagyló és a hallójárat. A fülkagyló összegyűjti és a hallójáratba továbbítja a hangot, amelyek megrezegtetik a dobhártyát.
A következő állomás a középfül, melyet a dobhártya határol a külső fültől. A dobhártyába ágyazva találjuk a kalapács nevű hallócsont egy részét ami továbbítja a rezgést a hallócsontácolat másik két tagjának az üllőnek és a kengyelnek, amelyek a beérkező hangokat felerősítik. Ezt a felerősített rezgést a hallócsontláncolat utolsó tagja a kengyel továbbítja a csigába.
Az utolsó állomás a belső fül ahol egyebek mellett csiga nevű szerv helyezkedik el. A hallócsontláncolat felől érkező rezgések bejutnak ide, ahol szőrsejtek találhatók. Ezek a szőrsejtek alakítják át a mechanikai rezgéseket elektromos jellé. A VIII. agyidegen keresztül az elektromos jelek az agykéregben kerülnek feldolgozásra, ezáltal a tudatunkban hangként jelennek meg.
Hallásproblémák
A hallásproblémákat két nagy részre osztjuk: veleszületett és szerzett.
A veleszületett hallásvesztések okuknál és súlyosságuk fokánál fogva egyedileg kezelendőek. A szerzett hallásvesztések túlnyomó része időskori hallásvesztés. A szervezetünk öregszik, ez nem újdonság. Ahogy a látásunk az idő előrehaladtával romlik, úgy a hallásunk is veszít kezdeti élességéből, ami természetes. Tudományosan igazolt tény, hogy a halláscsökkenés által a társas érintkezésből kirekesztődött egyén esetén fokozottabban fennáll a demencia veszélye vagy a meglévő súlyosbodása. Ezért javasolják azt a fül-, orr-, gégészek és az audiológusok, hogy 60 év felett rendszeresen járjunk el hallásszűrésre. A vizsgálat során a kezdődő halláscsökkenést még időben diagnosztizálják és szükség esetén rehabilitálják. A szerzett hallásvesztés másik nagy csoportja valamilyen betegség vagy ártalom miatt alakul ki. Ez lehet akár egy gyógyszer vagy vírus okozta toxikus ártalom, ami roncsolja a csigában lévő szőrsejteket, de erős hangok is előidéznek maradandó halláskárosodást, így azoktól fontos tartózkodni.
A betegségek nagyon sokfélék így érdemes egyedileg tájékozódni az audiológusánál, fül-, orr-, gégészénél, hogy milyen rehabilitációs, esetleg műtéti, gyógyszeres vagy egyéb kezelést javasol.
Fontos kiemelni az SSNHL nevű kórképet ami a hirtelen sensoneurális (idegi) hallásvesztést jelenti. Amennyiben azt tapasztalja, hogy hirtelen egyik napról a másikra egy vagy akár mindkét oldalon rosszul kezd hallani minél hamarabb keressen fel fülészt, a szükséges terápia megkezdése céljából.
Kérdése van?
A fentiekkel kapcsolatban felmerülő kérdésekkel keresse fel audiológusunkat, aki készséggel megválaszolja azokat.